http://www.youtube.com/watch?v=4g62ugasFZs
Szólt a zene a magnóból és csak táncoltak. Az a mosoly és akarás az arcukon. Szinte mintha azt mondta volna az egyik, hogy 'Ez az én életem. Figyeljetek! Én erre vagyok büszke. Ez vagyok igazán én!' Kb. 3 méterre lehettem tőlük, amikor az egyik rám figyelt. Én meg álltam ott, mint egy szerencsétlen, majd kinyögtem nagy nehezen:
-Sziasztok! Öööm... Léna vagyok!
-Szép jó estét hölgyem!- szólalt meg az egyik, majd kikapcsolta a zenét. -Én Mike vagyok. Ő pedig Vinnie.
-Örvendek :) Amúgy előbb is néztem, hogy mit csináltok. De én meg mondom őszintén ilyet még soha nem láttam.
-Viccelsz? . . .
-Nem...- ha most elmondtam volna nekik, hogy nem éppen csóró családból származom, tuti lenéznének. Így csak annyit mondtam. - Nem. Tényleg nem viccelek. Nem láttam még ilyet.
-Hát akkor most látni fogod, hogy milyen azaz utcai tánc. Táncolsz vagy valami?
-Öm... zongorázom és énekelek. De csak úgy hobbi szinten. Nem komoly.
-Aha... értem én :)- mondta Mike.
Aztán elkezdtek táncolni és a tehetség fogalma, bennem teljesen átértékelődött. Leültem a betonra és amit láttam, szinte magamba szívtam. Mintha a szemem helyén egy fényképező lett volna, minden egyes gyakorlat bent volt a fejemben. A ritmussal együtt, a zenével és a szabadsággal.
-Tetszett? :D
-. . . .- nem tudtam mit mondani, csak bambultam ki a fejemből. Majd Vinnie elém ugrott. -Haliihóó!:D Itt vagy csajszi?:)
-Jaj..jaah..persze..itt :D Nagyon ott volt! Holnap is kint lesztek?
-Egészen hajnalig.
-Jól van. Nekem meg el kéne indulnom hazafelé. Lehet, hogy még lenézek hozzátok.
-Rendben Léna. Szia!
- Idő: 23:42
Elindultam. Bele a nagy semmibe, a sötét éjszakába. Tetszik ez a világ nekem, tetszik, mert én fedezem fel és nem más meséli, hanem az én saját szemszögemből látok mindent. Így sokkal érdekesebb. Már meguntam, hogy otthon ülök a lakosztályomba és a nap 24 órájából 23,5-et otthon vagyok. Nem jó ez így. Sétálgattam végig a sétáló utcán. Elhaladtam az Osteria del Teatro étterem és bár mellett, a Cameo szórakozó hely mellett is, butikok, klubok, tánctermeket néztem végig az ablakon kívülről. Az utca végén a Flower virágbolthoz mentem oda, lehajoltam, megszagoltam azokat az egzotikus ernyőbambuszt, a csirimojót, az indián banánt, hmmm... nagyon szépek és jó illatuk van. Megveregette valaki a vállam:
-Léna! -ugrottam fel, megfordultam. - Mi a faaasz?:O -enyhe sokkot kaptam. -Neked is szia dzsungelnyuszi! Nyakig benne vagy a pálmafák meg bambuszok között.- Mia volt az. -Helló! Rendesen rám ijesztettél, ugye tudod?!
-Meglehet, de amúgy hívtalak is csomószor...-ránéztem a telefonomra és tényleg hívott, de nem vettem észre. Egyáltalán nem zavart, hogy hívott. Ő is baszik rám, amikor nagyon kellene egy segítő kéz, vagy egy lélek gyógyító beszélgetés. Nem volt lelkiismeret furdalásom. Egyáltalán nem.
-Igen? Hívtál? Tudod, én is vártam rád, hátha jössz le velem az augusztus 20.-ai kirakodóra, esetleg le a partra...De nem jöttél, és nem is hívtál. Úgyhogy ne legyél felháborodva!
-De modell órám volt egészen estig.
-És akkor most hogy hogy itt vagy, és erre sétálgatsz?
-Kinéztem egy kicsit és pont beléd botlottam :D
-:/
-Jajj ne, kérlek ne haragudj rám!
-Nem, nem haragszom, de ez most kicsit szarul esett. És ezt te is nagyon jól tudod. Na, de most már mennem kell.
-Ok. Majd hívj!
-További szép estét Mia :)
- Idő: 0:05
Annyi minden kavargott a fejemben. Például ilyenek, hogy beolvasok neki, mert már nem tudom magamban tartani. Ki kell mondanom...mindjárt megpofozom. Elegem van a sajnálkozásaiból. Egy barátnő ilyet csinál? Direkt nem veszi fel a kikurt telefont és akkor még én vagyok a hibás. Mindent rám ken. A saját szarját az enyémmel próbálja takarni. Egyszer el fog szakadni a cérna és akkor nagyon be fogok pöcceni rá:O -.- Lehajtott fejjel, lógó orral, folytattam esti sétám, egyes egyedül. Inkább egyedül, mint egy kétszínű barátnővel. Aztán mosollyal arcomon lépkedtem mezítláb a langyos floridai betonon ^^A diszkókból és klubokból kihallatszódó zenére toltam neki az utcán :P Egy flúgos lány enyhén elmeroggyant beütéssel "denszel" az út közepéén :"D Úgy kell azt :D A 24 nem fogadott hívásból lett 45... A 19:00ból pedig másnap hajnal. A kirakodósok portékályukat pakolták össze. És a mi környékünk is egyre közelebb volt, pár száz méterre a házunk és egy fekete audi T.T-t pillantottam meg a házunk előtt a kocsibeállón.
-Ez meg micsoda?? Talán apu hazaért.... De akkor nagy bajban vagyok :| - motyogtam magamban. -Semmibaj...nem lesz úgy kiakadva.. Csak egy kicsit.- nyugtattam magam.
Beértem a házunkba. Próbáltam csendesen lépkedni, de a nappaliba égett a villany és apu épp tv-zett. De nem egyedül volt.
-Szia Kicsikém! :) Hát itthon vagy végre :D Miért nem vetted fel? -naneee:| apám nincs kiakadva, mert ilyenkor érek haza??:O ööö...ez nem is az én apám :|
-Apu? Te vagy az? ...Szia! Tudom, hogy híííívtáááá...ll............ -Semmibaj, gyere csak ide, fáradj beljebb! -vágott a szavamba...micsoda? fáradjak beljebb? kösz -.- jó, hogy megengedi...chööhh...lealacsonyító kb..-.-
-Oks. Megyek! -elkezdtem sétálni a nappali felé, de erre a látványra nem voltam felkészülve. Ami aznap hajnal 0:45 perckor fogadott. Nem bír-tam fel-fog-ni :| ............
Folyt.köv .!!! :DD
