3.rész.2010.08.20.péntek

Most viccel???Oo Ekkora dobozba egy ilyen kis papír fecnit?...Amúgy az a papír fecni egy 2000$ csekk, ésss...
-Mi van még itt? Láttam egy fehér borítékot.Kibontottam....

Nem hittem a szememnek...Előbb pont ezen törtem a fejem, most meg itt van.Vagy is...basszus :DD
Egy koncert jegy van a borítékban.Közben a csekket olyan messzire dobtam örömömben, hogy a környékemen nem is látom.Kicsi kis cetli volt az a jegy, de ami rá volt írva, az számít igazán :)
Holnap utánra szóló Justin Bieber koncert :D Na igen, apám gondolom ezt is ingyen megszervezte nekem.Elkezdtem dőlni hátra, mellkasomon szorongattam azt a sokat érő "cetlit".Mosoly ült arcomon, és a padlón feküdtem.Hihetetlen ez... Végre megint beszélhetek vele.Vele...!!!! Megint láthatom a mosolyát, és a csillogó szemeit, ahogy az én szemembe néz.Igen, csodálatos pillanat volt az, amikor megismertem.És most itt az újabb lehetőség az ismerkedésre, beszélgetésre.Alig várom már!JuPÍÍÍÍ :DD ...Csak néztem a plafont, Sweet a bal térdemre szegezte orrát.De nem is vettem észre, semmi nem érdekelt.Csak az a nap...a nagy nap :)
Világgá akartam kürtölni, hogy mi történt.De nem volt senki, aki meghallgatna.Egy igaz barátom sincs.Akkor kinek mondjam el? Egyenlőre magamban tartom és leírom a naplómba.Ebben a boldog pillanatban zongorázni, énekelni akartam.Felkászálódtam a padlóról, és kimentem a zongorámhoz, az erkélyre.Megálltam, behunytam szemem, és élveztem a vörös fényt, ami az arcomra világít.Majd elindultam, leültem a székre, és csak játszottam ...
Nem érdekelt az, hogy valaki hallja-e, vagy a sok gondom, problémám.Játszottam a világnak.Bele a semmibe.Telefonom a zongora tetején volt.Megcsörrent.Megálltam.Fogalmam sincs ki ez...
Heló itt Léna.Hagyj üzenetet a sípszó után...
-Léna? Te vagy az?... - furcsa hangja volt az illetőnek... - ömm... nem tudom hogy emlékszel-e még rám...-teljesen ledermedtem.Mi van ha ez Ő? Oo folytatta.- ...én vagyok az.Mia.
Először nem ugrott be, hogy ki is Ő, de amikor rájöttem, hogy vele voltam múltkor a parton.Deszkásokat nézegettünk.Gyorsan felvettem a telefont...
-Haló! Mia... itt vagyok és emlékszem rád :)
-Jaajjj sziaa.Csak azért hívtalak, hogy nem-e jönnél le megint velem.
-Mehetek.Most épp ráérek.
-Huhh...na az jó.Elmegyek érted olyan 7-re ott leszek.Csak mert lent verseny van :)
-Várom már...
-Én is.Jó lesz :)
-Szia!
Eeeezzzaaazzz!!! :D Végre van programom.És nem ülök itthon este.Miával jól megvagyunk.Talán Ő az egyetlen, aki felhív és megkérdi, hogy kijössz?...A többiekkel lent biztos fogok találkozni.Szívás!!!
7kor kinéztem a lépcsőházba és senki nem volt ott.Fél óra múlva már ott ültem kint a lépcsőn.Senki.Szépen átbasztak -.- Elindultam egyedül.Ahogy kiléptem az utcára, hallani lehetett a zenét, amit a versenyen játszanak.Mindenhol kerestem a csajt.Aztán leültem egy padra.A verseny már nagyba ment.A zene maxon.Én meg fogtam a telefonom a kezembe és csak bámultam a képernyőt.Vártam, hogy majd hív.Talán felhív, vagy elnézést kér.Elkeseredtem teljesen.A többieknek igazuk van.Csak egy gazdag, hülye liba vagyok.Olyan szerencsétlennek éreztem magam.Egy könnycsepp csordult ki a szememből.Próbáltam nem sírni itt mindenki előtt.De nem ment... Fogtam magam és eltűntem onnan.Sétálni akartam, egymagamban sírni.Kezdtem fázni.Csak egy pulcsiba, rövidnadrágba, tornacipőbe.Egy szűk járdán lépkedtem egy erdős részen.Nem akartam eltévedni, úgyhogy visszafordultam.Nem tudom honnan volt bátorságom visszamenni arra a versenyre, a sok sok ember, pasik közé...A szerencsétlen képemet oda merem tolni...ahhjjj... mi lesz még? :S
Visszaültem az előbbi helyemre.Ott a padon senki nem lát.Még jó is...
Ott néztem messziről a bmx-eseket, meg ahogy a Dj keverte a zenét.Kezemet a szám elé tettem, így végképp nem látja senki a mosolyom.Mert hát, egyfolytában mosolyogtam amikor, elfeledkeztem a világról.És csak néztem a sok trükköt, ámultam.Eleinte nem nagyon értettem, hogy miért tapsolnak, meg fütyülnek egyfolytában az emberek.De aztán rájöttem, hogy csak a jó hangulatért, meg a biztatásért.Én is odamentem a tömeghez.Igaz hátul voltam, de szurkoltam én mindenkinek.Ahogy megálltam, egy csaj mellettem megszólalt:
-Nézd a lila pólósat!!!Látod?
-Igen...- megszeppenve megszólaltam.Azt sem tudtam, hogy ki ez, de megszólított Oo ...
-Na... Ő itt az esélyes az első helyre.Jól nyomja...
Itt olyan családias a környezet.Mindenki körbe áll és beszélget,....
Lassan kezdtem feloldódni és jól éreztem magam :) Nagyon sok emberrel beszéltem.Aztán jött a 15 perces szünet....
Azt a lila pólós fiút néztem.Majd eltűnt a tömegben és nem láttam sehol.Már 9 óra lehetett, de nem akartam hazamenni.Maradni akartam és nevetni, ismerkedni.Otthon már keresnek.24 nem fogadott hívás után.... :DD
folyt köv...... :)